Jaj úgy élvezem én a strandot!

(kép innen)

A meteorológusok szerint a mai volt a nyár utolsó meleg napja. Nem azért, mert nem lesz több meleg nap idén, hanem mert a holnap érkező hidegfront elvonultával véget ér a nyár. Így itt az ideje egy kis összegzést készíteni a kánikulában annyira jóleső fürdőzés környékbeli lehetőségeiről.

Sopronba költözésünk előtt a strandolás nem volt a szokásos délutáni, vagy hétvégi programok része. Nem azért mert nem szeretjük a vizet, hanem mert székes fővárosunkban fél napot jelent bárhová eljutni. A sem mellékes, hogy a multirobot családapa a munka befejezése után örült, ha hazafelé menet egyáltalán sikerült átverekednie magát az esti csúcsforgalmon, nem hogy még egyszer autóba üljön és ugyanazon a tömegen keresztül - most már családostól - odaérjen valami fürdőféleséghez, még a nyitvatartási időn belül.

Mire van szükség, hogy másképp legyen?

Először is egy olyan munkahelyre, ahol nem a szingli, az elvált, vagy a társas érintkezésben megcsömörlött az ideális mukaerő, aki még ebédelni is mail-ben, vagy meeting request-ben hívja a mellette ülő kollégáit. Nem hátrány, ha a főnököd is családos, aki átérzi, mi játszódhat le életed párjában, amikor estéidet üzleti vacsora, tréning, vagy szimplán a főnököd főnöke másnapi prezentációjának előkészítése tölti ki. Értsd: 16:30-kor menjél hazafelé! Másodszor nem árt, ha olyan helyen élsz, ahol a délutáni csúcsban akár 12 perc is lehet a hazafelé tartó út a város másik végében található munkahelyedről.

A fenti feltételek teljesülése esetén akár minden délután pancsolhat a kisgyerek. Hogy hol? Kattints...

Terminator von Ödenburg

Terminator (kép innen)

Emlékeztek a Terminator jelenetére, amikor elkezdi javítani a saját kezét? Ahol a csuklóján kilátszanak a mechanikus alkatrészek. Ma folyamatosan ez a kép lebegett a szemem előtt, miközben Győrben voltam a kézsebészeti ambulancián, egy hetes kontrollon.

Az eredetileg keresztben futó vágás a műtét során kiegészült egy hosszantival is. Nyilván így tudták összevarrni a sérült artériát és idegeket. Most egy helyes T-alakú sebhely látszik.

Időközben a vágás összeforrt, így varratot szedtek. Meglepetésemre nem folyamatos varrás volt, hanem minden egyes öltést külön megcsomóztak - mind a 18-at. Így kiszedéskor csak meg kellett fogni egyesével a csomókat, alatta elvágni a fonalat és kihúzni a túloldalon. Nagyon hatékony!

A doktornőnek valószínűleg így is kétségei voltak épelméjűségemmel kapcsolatban (ld. a sérülés körülményeit), amit csak megerősített benne, amikor elővettem a telefont, hogy én most bizony fényképezek.

Figyelem! Továbblapozás után fotók, csak erős idegzetűeknek!

Egy kis statisztika

Változatlanul nincs olyan nap, hogy valaki meg ne kérdezné, miért költöztünk Sopronba. A válasz a sorok között van elrejtve.

Népsűrűség (fő/km2) (2010):

• 3.278 - Budapest
• 107 - Győr-Moson-Sopron megye

Állandó lakosság (2007):

• 1.696.128 - Budapest
• 56.661 - Sopron

Hogyan lett mindennek (majdnem) vége

Történetünk elején egy időcsavar. Az előzmények és a tapasztalatok később következnek, először itt a leírása annak, hogy alig négy hónappal megérkezésünk után hogyan költöztem majdnem el.
Nem Sopronból, az árnyékvilágból.

Miután mindenféle rokonokkal elég rosszul vagyunk eleresztve errefelé, a család úgy döntött, hogy Kalib és a gyerekek a következő két hetet Nagyanyónál töltik, innen vagy 300 km-re. Határidős projekten dolgozom és augusztus utolsó hetére még három nap suli is kilátásban volt, ezért nélkülem. Így a család fuvarozása után visszatérés Sopronba. Este még jó gondolatnak tűnik egy kis séta, na nem a városban, hanem a környékbeli erdőkben.

Utam a korábbi edzésről már ismert terepen visz: át a Koronázó dombon, el az Amfiteátrum mellett, keresztül a Virágvölgyön. A város végén a dűlőút a Hubertus kilátót köti össze Tómalommal. Az erdő mellé érve a hirtelen támadt viharban és ömlő esőben próbálok menedéket találni. A megduzzadt vízfolyások sárlavinát játszva sodornak mindent. Egy rossz lépés és engem is. Csúszás közben a lehető legrosszabb mozdulatot teszem: bal kézzel megpróbálok oldalt letámasztani, hogy visszanyerjem az egyensúlyom. Pont egy darab üvegre, vagy mire, ami ott meredezik ki a földből. Fájdalom nincs, csak éles rántás csuklótájékon, meg a nagy zakó, támasz hiányában.