Mivel járjak munkába? Ezt a kérdést még a Budapesten töltött évek alatt is számtalanszor feltettem magamnak. Lehetőségek:
Napoli (kép innen) |
- autó - bármikor használhatod DE 1/2 óra dugóban üldögélés reggel, legalább ugyanennyi este + Kalib otthon a két kiskorúval, akikkel a kimozdulás kerületen kívülre = kálvária.
- tömegközlekedés - akár ingyenesen, mert a Cafeteria választható eleme volt a BKV bérlet (még Bajnai-csomag előtt) DE jön, vagy nem; tömeg van, vagy nem; ráadásul nagyrészt ugyanabban a dugóban araszol, mint az autó, kivéve a villamost, amire át kell szállni, meg gyalogolni tőle vagy 1/4 órát.
- kerékpár - szép helyen - a Városligeten át DE megizzadsz mire beérsz = tarts bent váltás ruhát + keress zuhanyzási lehetőséget, hacsak nem akarsz egész nap "illatozni". És még idényjellegű is.
- robogó - tipikus olasz feeling - na jó, a Városliget kihagyva, ahová csak nem megyek be benzinüzeművel; de nincs dugó, sem parkolási díj DE a költözés előtt két héttel a társasház zárt mélygarázsából egy szombat hajnali 0:30-kor, biztonsági kamerák és kóddal nyiló kapu ellenére ellopták!
- autó - otthon van, mert Sopronban már Kalib is kimerészkedik a közutakra, még a gyerekekkel a háta mögött is, különösen hogy Borcsi kezdi az óvodát.
- tömegközlekedés - feltáratlan terület, ugyan van közvetlen buszjárat az Aranyhegyről a Lővér szállóig (ezt most már meg kellene reformálni, miért nem hívják a megállót inkább Hotel Fagus-nak?), de még nem volt szükség rá.
- kerékpár - másik feltáratlan terület, mert a váltás ruha + zuhanyzás simán megoldott, de a gépet kizárólag edzésekre-versenyekre használom, nem hiszem, hogy laptop táskával felülnék SPD pedállal hajtani.
- robogó - nem, ez nem robogó, "sembra una Vespa!" A gipsz levételéig ugyan hátra van még 1 1/2 hét, de kit érdekel!
Az ausztrál példa (kép innen) |
Előzőleg - még Budapesten - sokat hezitáltam, mielőtt megvettük az Aprilia Scarabeo-t. Azon túl, hogy a kátyús utakra ("Budapesten komoly úthálózat köti össze a kátyúkat.") jobb megoldásnak tűnt a 16"-os kerék, akkor még más szemmel néztük az ár-érték arányt. Volt kollégám már az elején megjegyezte, hogy más hangulattal mondom ki azt, hogy robogóm van, vagy Vespám, de akkor az anyagi megfontolás volt az erősebb. Ezt a feszültséget a tolvajok egyszer és mindenkorra feloldották.
Most már semmi kétség nem maradt: az ET2 a legjobb döntésnek bizonyult. A városban ugyan kevesen vagyunk Vespások, de nem is a közösségi élet reménye, hanem a célszerűség és a motorozás közben a képemről le nem olvadó vigyor, ami lényeges. A Sebesség oltárán remekül szórakozom, amikor egymásnak feszülnek az indulatok ("már motorral járok, lesz@rom a kis csótányokat"). Az Alpokalja közelebb van Bécshez, ahol viszont annyi Vespa fut, mint Olaszországon kívül sehol. A sógorok valószínűleg tudnak valamit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése