 |
| Kedves ellenségem (moziplakát) |
25 éve (M.o.-on ugyan csak 1991-ben) mutattak be egy kis történetet Willis Davidge-ról, aki odaadóan nevelte Zammis-t az ellenséges bolygó katonájának szülöttét. A drac-oknak három ujjuk van, de mivel Zammis soha nem látott mást "bácsikáján" kívül, sem embert, sem saját fajából valót, így jogos volt a kérdése, amikor számolni tanult: "Zammis-nak is lesz négy, öt?"
Kb. így érzem magam a gipsz levétele óta. Van egy rakás kiesett mozgatófunkció: a bal kezem nem tudom teljesen ökölbe szorítani, sem teljesen terpeszteni, vagy összezárni az ujjaim, sem összeérinteni a hüvelykujjamat a kisujjammal. A gipszben eltöltött öt hét alatt annyit fejlődött visszafelé a másik három ujjam ereje, hogy gondot okoz egy cipzár, vagy egy reluxa felhúzása. Az előbbi ráadásul nehezített pálya, mert általában egy egyéves örökmozgó is tartozik hozzá, aki valószínűleg pont a cipőjét szeretné levenni, vagy csak a nővére kezét fogni, miközben öltöztetem. Halmazati büntetésként ott a kiesett érzőfunkció, így állandóan figyelnem kell, hogy hol van a kisujjam, simán kitörhetem egy laza kézzsebredugással: nincs érzet a helyzetéről, csak a sejtés, hogy valószínűleg nincs is szorosan a többi mellé zárva. Így legfeljebb a kesztyűt könnyebb felvenni.
Megoldás? Odafigyelés? Vagy csak sok türelem?
És a címhez tartozó videó:
Ami azt illeti, te is elég odaadóan neveled az ellenséges bolygó szülöttét :)
VálaszTörlésEzt hogy tetszik érteni? Nők a Vénuszról, férfiak a Marsról?
VálaszTörlés