Hello(ween) Kity

Hello(ween) Kitty

Mindenszentek ünnepére ismét előkerült a minden évben aktuális kérdés: Hol van a határa a külföld majmolásának? A válasz sajnos egyértelmű. Nincsen határa. Valószínűleg nem csak az összeesküvés elméletek szerint jó üzlet ez a hipermarketeknek. A magyar gyerekek ugyan nem szaladgálnak "Trick or treat" felkiáltással, az édességgyártók legnagyobb sajnálatára (az Egyesült Államokban az éves szinten eladott édesség mennyiségének 10%-át ehhez a naphoz kötődve adják el - 2 milliárd $ értékben) de a más források szerint 6 milliárd dolláros jelmez üzletből egyre nagyobb részt fizetnek be a hazai vásárlók is.

Sanrio-ék macskája - természetesen - nem kerülhette el az ünnephez passzoló ruhát. Ez legyen az ő bajuk: bujtatták már Darth Vader, Spiderman és Eperke bőrébe is.

Tucano Urbano Extrafidelissimo

Vespa inverno (kép)

Véget ért a nyár. Sajnos nem csak a csillagászati, hanem az indiánoké is. A közeli napokra vonatkozó időjárás előrejelzés nem sok jót ígér: lesz eső, viharos szél, meg -1 °C körüli hajnali hőmérséklet.

Ezt motoron kétféleképpen lehet kompenzálni:

1. nem ülök motorra - Amíg nem jegesedik az út, ez ki van zárva!
2. megfelelő védelmet installálok

Ez utóbbi történt. És nem is kellett sokat gondolkodni. A zord időre a felszerelés a ezekből áll:

• Tucano Urbano Thermoscud®
• Alpine Pro Extreme Windbarrier
• Alpine Pro Polartec
• Caberg Freedom

A részletek (fordított sorrendben): a bukóhoz tartozik egy levehető nyakpánt, amit nyáron nem használtam. Most jó szolgálatot tesz, mert nem fagy le a tarkóm. Az öltözködésben a téli edzéseken már kipróbált ruhadarabok válnak be: egy pulóver és egy soft-shell felső elég is.

Back to the Future - IV. Soproni Tündérfesztivál

Péntek volt. 1985. október 25-e...

Ja, nem is: szombat volt. 2011. június 25-e. Ezen a napon rendezték meg a IV. Soproni Tündérfesztivált. A program az előző évi rendezvények sikere alapján nem sokat változott: voltak koncertek, bábelőadás, kiállítások, kézművesség, jelmezverseny és vásár. Az egész napos foglalkoztató műhely, a Csillagösvény állomásain tündérektől, manóktól tanulhattak a gyerekek, illetve próbákat teljesíthettek, melyeket az Útilapuba jegyeztek be és így emlék maradt még sokáig. A fesztivál záróakkordja hagyományosan a fáklyás felvonulás volt - sötétedés után.

Erre a napra már hetekkel, hónapokkal korábban készült a tündér- és manótársadalom apraja-nagyja: volt egyéni és csoportos jelmezverseny, nem volt ritka, hogy családok minden tagja jelmezt viselt, a fesztivál kedvéért, a játék öröméért. A szervezők szerint: "A belépés ingyenes, tündérszárny vagy manósapka viselése még mindig ajánlott!"

Enemy Mine

Kedves ellenségem (moziplakát)

25 éve (M.o.-on ugyan csak 1991-ben) mutattak be egy kis történetet Willis Davidge-ról, aki odaadóan nevelte Zammis-t az ellenséges bolygó katonájának szülöttét. A drac-oknak három ujjuk van, de mivel Zammis soha nem látott mást "bácsikáján" kívül, sem embert, sem saját fajából valót, így jogos volt a kérdése, amikor számolni tanult: "Zammis-nak is lesz négy, öt?" 

Kb. így érzem magam a gipsz levétele óta. Van egy rakás kiesett mozgatófunkció: a bal kezem nem tudom teljesen ökölbe szorítani, sem teljesen terpeszteni, vagy összezárni az ujjaim, sem összeérinteni a hüvelykujjamat a kisujjammal. A gipszben eltöltött öt hét alatt annyit fejlődött visszafelé a másik három ujjam ereje, hogy gondot okoz egy cipzár, vagy egy reluxa felhúzása. Az előbbi ráadásul nehezített pálya, mert általában egy egyéves örökmozgó is tartozik hozzá, aki valószínűleg pont a cipőjét szeretné levenni, vagy csak a nővére kezét fogni, miközben öltöztetem. Halmazati büntetésként ott a kiesett érzőfunkció, így állandóan figyelnem kell, hogy hol van a kisujjam,  simán kitörhetem egy laza kézzsebredugással: nincs érzet a helyzetéről, csak a sejtés, hogy valószínűleg nincs is szorosan a többi mellé zárva. Így legfeljebb a kesztyűt könnyebb felvenni.

I, Robot



NS-5 (kép innen)

Nem, nem az NS-5-re gondoltam. A US Robotics 2035-ös (eredeti) kampánya szerint ugyan a világ első teljesen automatizált háztartási kisegítője, a 3 törvény alapján programozták és Dr. Susan Calvin robopszichológus erőfeszítéseinek hála legalább az arcán tükröződnek érzelmek, mégsincs benne semmi emberi. Nyilván azért, mert robot.

Adott viszont Del Spooner, aki balesete után bekerült Dr. James Cromwell donor programjába. Kapott kezet, alkart, felkart, vállizületet és néhány bordát. És minden reggeli rutinja a súlyzózás. Ami meg is látszik rajta. Az én célom ugyan nem ez - bár nem tiltakoznék, ha hasonló mellékhatása lenne a napi kétszeri gyógytornának.

Ödenburger Mediterráneum

A Fő tér látványterve (kép innen)

Szeptember 11-e idén nem a 2001-es new york-i események évfordulója miatt emlékezetes a soproniak számára. Újra birtokba vehettük a megújult Fő teret. A több mint egymilliárd forint összköltségű projekt kivitelezési munkáinak ez a szakasza befejeződött. A Tűztoronyhoz tervezett múzeumi fogadóépület kialakítása, valamint a Várfalsétány egyes szakaszainak felújítása ugyan még várat magára, de a Fő tér belső világának szempontjából ezek kisebb jelentőségűek. A Községháza előtt hónapokig kiállított, valamint a projekt hivatalos honlapján megtekinthető látványtervek szerencsére nem azt a hangulatot adták vissza, mint amit a valóságban érezhetünk.

A Fő tér korábban (kép innen)

Mind a megrendelő, mind a tervezők elkerülték azokat a buktatókat, melyek a közösségi terek felújításának útját nehezítik. Vagyis nem burkolták olcsó térkővel - és ezzel együtt nem csúfították el - a barokk tér látképét, hanem az eredeti köveket fordították meg és rakták le újra. Remélhetőleg így újabb évtizedekre (évszázadokra?) biztosított a rusztikus látvány. A kőburkolat elemeinek megfordíthatósága máshol is szempont lett. A budapesti Belváros új főutcája projekt kapcsán nyilatkozta Budapest V. kerület polgármestere: "Ez a mostani burkolat az eddigi 3 cm helyett 10 cm vastag, ráadásul a kövek mindkét oldalát megmunkáltattuk. Így ha 20 év használat után az egyik oldal elkopik, egyszerűen megfordítjuk, és újabb húsz évre biztosítva van az új felület.". A miénk itt Sopronban nem csak 10 cm vastag és nem jár rajta sem busz, sem autó. Javasolnám viszont a lovasforgalom sűrítését. Hogy miért?

Vespa Scarbantianus

Mivel járjak munkába? Ezt a kérdést még a Budapesten töltött évek alatt is számtalanszor feltettem magamnak. Lehetőségek:

Napoli (kép innen)

• autó - bármikor használhatod DE 1/2 óra dugóban üldögélés reggel, legalább ugyanennyi este + Kalib otthon a két kiskorúval, akikkel a kimozdulás kerületen kívülre = kálvária.
• tömegközlekedés - akár ingyenesen, mert a Cafeteria választható eleme volt a BKV bérlet (még Bajnai-csomag előtt) DE jön, vagy nem; tömeg van, vagy nem; ráadásul nagyrészt ugyanabban a dugóban araszol, mint az autó, kivéve a villamost, amire át kell szállni, meg gyalogolni tőle vagy 1/4 órát.
• kerékpár - szép helyen - a Városligeten át DE megizzadsz mire beérsz = tarts bent váltás ruhát + keress zuhanyzási lehetőséget, hacsak nem akarsz egész nap "illatozni". És még idényjellegű is.
• robogó - tipikus olasz feeling - na jó, a Városliget kihagyva, ahová csak nem megyek be benzinüzeművel; de nincs dugó, sem parkolási díj DE a költözés előtt két héttel a társasház zárt mélygarázsából egy szombat hajnali 0:30-kor, biztonsági kamerák és kóddal nyiló kapu ellenére ellopták!

De ez már a múlt. A jelen továbbkattintás után olvasható.

Schwarzwaldklinik Twin Peaks-ben

Károly-kilátó (kép innen)

Véget ért a nyár. Ez nem a Várkerületen egységnyi alapterületre jutó esernyők számából, nem is a napi hőingadozásból derül ki, hanem abból, hogy a gyerekes családok már nem a strandok, hanem a kirándulóhelyek felé veszik az irányt. Mi sem másként.

Első utunk a Károly-kilátóhoz vezetett. Újra és újra meglepődöm azon, hogy minden milyen közel van ebben a városban. Borcsi még ki sem ejthette a száján az első "Mikor érünk már odaaa?!"-kérdést, már meg is érkeztünk. A parkolónál még kicsit győzködni kellett, hogy "Nem, most nem a Lővér Kalandparkba megyünk mászni, hanem a kilátóhoz piknikezni.", ami konkrétan a táskába készített csokitorta elfogyasztását jelentette a hegy tetején. A fák tövében tömegesen nyíló ciklámen, később pedig a sétaút mellett termő (és pont beérő) vadszeder aztán végleg elterelte a figyelmét.

"- Anyuuu...! Milyen színű a szeder?

- Fekete.

- Akkor ez miért piros?

- Mert még zöld."

Hotel Fagus (kép: Fagus arhívum)

A kilátó épülete belülről pont olyan szagokat áraszt, mint egy száz éves polgári ház padlása, köszönhetően a fából ácsolt lépcsőknek-gerendáknak, valamint a 74 év alatt összgyűlt finom pornak. Az épületet 1936-ban avatták, hála a Városszépítő Egyesület akkori elnökének, Heimler Károlynak, aki az építkezéshez a gyűjtést kezdeményezte. A kilátó és a Károly-magaslat mégsem az ő nevét, hanem Romwalter Károlyét őrzi, aki ugyanennek az egyesületnek választmányi tagjaként saját költségén építtetett fakilátót az akkori Váris-hegy tetején, még 1876-ban. A kilátó tetejéről remek kilátás nyílik egyik irányban a Schneeberg, másik irányban pedig a város felé. A harmadik irányban pedig a balra látható épület áll az erdő közepén.

Jaj úgy élvezem én a strandot!

(kép innen)

A meteorológusok szerint a mai volt a nyár utolsó meleg napja. Nem azért, mert nem lesz több meleg nap idén, hanem mert a holnap érkező hidegfront elvonultával véget ér a nyár. Így itt az ideje egy kis összegzést készíteni a kánikulában annyira jóleső fürdőzés környékbeli lehetőségeiről.

Sopronba költözésünk előtt a strandolás nem volt a szokásos délutáni, vagy hétvégi programok része. Nem azért mert nem szeretjük a vizet, hanem mert székes fővárosunkban fél napot jelent bárhová eljutni. A sem mellékes, hogy a multirobot családapa a munka befejezése után örült, ha hazafelé menet egyáltalán sikerült átverekednie magát az esti csúcsforgalmon, nem hogy még egyszer autóba üljön és ugyanazon a tömegen keresztül - most már családostól - odaérjen valami fürdőféleséghez, még a nyitvatartási időn belül.

Mire van szükség, hogy másképp legyen?

Először is egy olyan munkahelyre, ahol nem a szingli, az elvált, vagy a társas érintkezésben megcsömörlött az ideális mukaerő, aki még ebédelni is mail-ben, vagy meeting request-ben hívja a mellette ülő kollégáit. Nem hátrány, ha a főnököd is családos, aki átérzi, mi játszódhat le életed párjában, amikor estéidet üzleti vacsora, tréning, vagy szimplán a főnököd főnöke másnapi prezentációjának előkészítése tölti ki. Értsd: 16:30-kor menjél hazafelé! Másodszor nem árt, ha olyan helyen élsz, ahol a délutáni csúcsban akár 12 perc is lehet a hazafelé tartó út a város másik végében található munkahelyedről.

A fenti feltételek teljesülése esetén akár minden délután pancsolhat a kisgyerek. Hogy hol? Kattints...

Terminator von Ödenburg

Terminator (kép innen)

Emlékeztek a Terminator jelenetére, amikor elkezdi javítani a saját kezét? Ahol a csuklóján kilátszanak a mechanikus alkatrészek. Ma folyamatosan ez a kép lebegett a szemem előtt, miközben Győrben voltam a kézsebészeti ambulancián, egy hetes kontrollon.

Az eredetileg keresztben futó vágás a műtét során kiegészült egy hosszantival is. Nyilván így tudták összevarrni a sérült artériát és idegeket. Most egy helyes T-alakú sebhely látszik.

Időközben a vágás összeforrt, így varratot szedtek. Meglepetésemre nem folyamatos varrás volt, hanem minden egyes öltést külön megcsomóztak - mind a 18-at. Így kiszedéskor csak meg kellett fogni egyesével a csomókat, alatta elvágni a fonalat és kihúzni a túloldalon. Nagyon hatékony!

A doktornőnek valószínűleg így is kétségei voltak épelméjűségemmel kapcsolatban (ld. a sérülés körülményeit), amit csak megerősített benne, amikor elővettem a telefont, hogy én most bizony fényképezek.

Figyelem! Továbblapozás után fotók, csak erős idegzetűeknek!

Egy kis statisztika

Változatlanul nincs olyan nap, hogy valaki meg ne kérdezné, miért költöztünk Sopronba. A válasz a sorok között van elrejtve.

Népsűrűség (fő/km2) (2010):

• 3.278 - Budapest
• 107 - Győr-Moson-Sopron megye

Állandó lakosság (2007):

• 1.696.128 - Budapest
• 56.661 - Sopron

Hogyan lett mindennek (majdnem) vége

Történetünk elején egy időcsavar. Az előzmények és a tapasztalatok később következnek, először itt a leírása annak, hogy alig négy hónappal megérkezésünk után hogyan költöztem majdnem el.
Nem Sopronból, az árnyékvilágból.

Miután mindenféle rokonokkal elég rosszul vagyunk eleresztve errefelé, a család úgy döntött, hogy Kalib és a gyerekek a következő két hetet Nagyanyónál töltik, innen vagy 300 km-re. Határidős projekten dolgozom és augusztus utolsó hetére még három nap suli is kilátásban volt, ezért nélkülem. Így a család fuvarozása után visszatérés Sopronba. Este még jó gondolatnak tűnik egy kis séta, na nem a városban, hanem a környékbeli erdőkben.

Utam a korábbi edzésről már ismert terepen visz: át a Koronázó dombon, el az Amfiteátrum mellett, keresztül a Virágvölgyön. A város végén a dűlőút a Hubertus kilátót köti össze Tómalommal. Az erdő mellé érve a hirtelen támadt viharban és ömlő esőben próbálok menedéket találni. A megduzzadt vízfolyások sárlavinát játszva sodornak mindent. Egy rossz lépés és engem is. Csúszás közben a lehető legrosszabb mozdulatot teszem: bal kézzel megpróbálok oldalt letámasztani, hogy visszanyerjem az egyensúlyom. Pont egy darab üvegre, vagy mire, ami ott meredezik ki a földből. Fájdalom nincs, csak éles rántás csuklótájékon, meg a nagy zakó, támasz hiányában.